5-6 éve történt, az akkori barátnőmnél, mikor a kapcsolat elején voltunk még, de kezdtünk jobban összemelegedni.

Van egy pont a kapcsolatok kezdeténél, mikor elkezdjük tettekkel is bizonygatni a másiknak, nem csak tucat csávók vagyunk ám! Pesti-nyekenyókák! Papírhuszárok! Hanem barkácsolós pesti-nyekenyókák vagyunk!

És természetesen a nők is. Nem csak szépek meg jó fejek, és mosolygós ágymelegítők vagyunk! Van ám még a tarsolyban! Mert ők nem csak ágyban ám, a konyhában is tudnak ezt meg azt…

Szerintem ez egy nagyon aranyos dolog. Oda-vissza.

Volt olyan barátnőm, aki megpucolt egy répát felkarikázta, mellétett tett egy halkonzervet, meg szárított paradicsomot, és mondta jó étvágyat. Mindezt totál pókerarccal, de szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Szabadkozni kezdett:

-Ne haragudj! Nekem nem fejlődtek ki a főzőizmaim.

Nálam ez nem volt tragédia. Elrágcsáltuk ezt a fura összeállítást, majd elmentünk gyroszozni.

...

Az, hogy a porszívóig, pöriig eljussunk, kicsit korábbról kell indulni.

Sajnos nem volt teljes az idillünk.

Még pár hónappal előttem, egy ilyen íjász klubban haverkodtak össze, a barátnőm (a diszkréció kedvéért) Baby; és faszomse tudja, hogy hívták már, de én csak Patkánynak hívtam. Én nem is tudtam, hogy létezik íjász klub, de mint kiderült akkoriban indult be az Éhezők viadala-téboly és sokan akartak Jennifer Lawrence-ek lenni, meg ment valami kocka sorozat is, ami miatt meg srácok akartak valami újkori Robin Hood-ok.

Baby albit keresett, Patkány készségesen elintézte, hogy az anyja másik garzonja megüresedjen, és nyomott áron megkapja, ráadásul valami rokont tettek ki.

Babynek mindene volt Japán, és arra spórolt évekig, hogy eljusson abba a nagyon bizarr országba. Patkány meg utazási irodánál dolgozott és „élettársi kedvezménnyel” (hát peeersze! egyem a szívét!) leszervezte az utat. Mire én képbe kerültem, már le volt zsírozva minden.

(nem) Kicsit átlátszó volt az egész, és nem azért kapta a nevét ez a jógyerek, mert segített neki, hanem mert volt hátsó szándék. Patkány anyja, és patkány próbálták behálózni. Random indokokkal áthívták, hogy ott legyen, segítsen. Ő meg ment, mert ugye az albi, amiért persze fizetett amúgy is.

A Patkány pár háztömb távolságban lakott, és „barát” volt.

Babynek nem volt porszívója, és kölcsönkérte patkánytól. Cserébe meg kellett! nézni vele egy filmet, meg porszívózni ott is. Állítólag nem történt semmi, de engem több mint zavart.

Szereztem egy porszívót gyorsan, hogy leválasszam ezt a csávót.

Az első ilyen "bizonyításom” kicsit spontán történt. Lógott a galéria korlát, meg ez-az: polc, tükör stb. Még hónapokkal korábban meg volt ígérve, hogy átjönnek Patkányék barkácsolni.

…

 "Barkácsolás” a szót utálom, mert benne valahogy a kontárság jelentése is, és Mekk Eleket látom magam előtt.

Nekem szerelni, javítani, építeni, összerakni olyan természetes, mint Pesten a BKV busz.

Ennek egyszerű okai van: Egy kertes ház motorszerelő műhelyében nőttem fel. Nálunk anyám is tud olajat cserélni, és itt nem a fritőzre gondolok.

Nekem tök természetes, hogy hoznak egy motort->megkeresem a hibáját-> kijavítom fizetnek, és elviszik.

Természetes, hogy Fater kicsit mindig megégetett hegesztés közben, mert én voltam az „állvány”. Úgy nyúlok a flexhez mint más a konyhakéshez, és természetes, hogy este fémporos a taknyom.

Természetes, hogy este 15 percen keresztül mosok kezet, mert olaj nehezen jön le.

Természetes, hogy néha megkúr áram, minden nap le van verve a kezem.

Természetes, hogy áthív a haver betonozni és kell valakinek kezelni a vidék "Hatoslottó sorsolóját".

Ezek után mérnök lettem, tehát egy tiplinek nincs túl sok választása.

Isten ad és elvesz, nekem az élet összes más területén voltak vannak gondjaim.

…

Csöngetnek. Hajnali fél 9-kor vasárnap. Igen tudom, de sok volt a görbe este akkoriban. Még aznaposan lecsattogtam a galériáról egy szál faszban. Felkaptam a farmeromat, de újra csöngetnek agresszívabban. Kitéptem az ajtót, a „mi fasz van” nézésemmel, és ott állt patkány és az anyukája egy vödör szerszámmal, belőlem meg valószínűleg dőlt a cefreszag.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt, mi csak Babyhez jöttünk, mert korában már megígértük bla bla…

Közben Baby is összekapta magát.

Látszott rajtuk, hogy nem éppen rám számítottak, és konstatálták, homokszem került a gépezetbe általam.

 De gyorsan nekiláttak. Mármint az öreglány:

- Itt akkor jó lesz a tükör Babykém?- olyan 150 centi magasságban már feküdt rá a fúrógép gombjára.

Finoman kicsavartam a kezéből:

- Csókolom, megengedi?

Átkapcsoltam vidéki-man üzemmódba, és 2 óra tervezett munkálatokat letudtam 30 perc alatt. Összepakoltam a szerszámaikat.

- Köszönjük szépen, további jó hétvégét.

Patkány állt ott, mint valami rakás szerencsétlenség, és látszott a szemében, hogy a halálomat kívánta. Az anyja felkapta vödröt és elhúztak.

És nem is beszéltek többé, csak amennyit a japán túra miatt elkerülhetetlen volt.

Közben már készült a lenyithatós asztalka, amit megígértem. 18 m²-en nincs túl nagy játéktér, de kellett valami, amin lehet enni-inni.

Felkerült a helyére. Látszott rajta hogy nagyon tetszik neki. Nem az asztal, hanem a kivitelezés, fúrás faragás… Nem nagy szám, de mégis csillogott a szeme.

Megígérte, hogy felavatjuk, és megkezdődött az ő „bizonyítása”.

- Sertés pörit fogok főzni!

- Király! mit segítsek?

- Semmit! Üljek le, keressem a zenéket, olvassak, vagy amit csak akarok.

Fél óra múlva bejött, hogy most már csak főni kell neki. Dumáltunk, iszogattunk.

Már a finisben volt minden mikor kiszaladt keverni rajta egyet.

Kurva nagy csattanás és kiabálás:

- JAJ NEEE!

- Jól vagy?!

Na most a következő kép fogadott. A konyha egyben előszoba is volt a maga kettő négyzetméterével. Éppen a tésztát akarta felrakni, de valahogy sikerült leverni a kész pörit. A lábas meg még pattogott vagy hármat, négyet, mire megnyugodott az egyetlen szobanövényen. Minden pörköltös lett. A (most már) saját porszívó is, ami a rezsó+sütő mellett volt.

Baby meg az egész közepén leguggolt. Arcát a tenyerébe temetve bőgni kezdett, én röhögni. Szegénykém nagyon elkeseredett, persze nem csoda, sokat melózott vele, de mit lehet tenni ilyenkor? Röhögni, és megkezdeni a kármentést. Először is kimenekítettem Babyt, és nyugtattam, hogy semmi gond, van ilyen.

A legtöbb anyag a porszívón és benne volt:

- Én amúgy tésztával szeretem a legjobban. Porszívóval még nem próbáltam, de ha hoznál egy kis tejfölt megkóstolom.

Sírás ekkor átment egy röhögős-sírásba és kicsúszott belőle egy halk, mosolygós „bazd meg”

Nagyjából 2 óra alatt rendet raktunk és rendeltünk egy pizzát. Esti film közben elemeire szedtem a porszívót, és kimostam. Közbe stikában kóstolgattam is:

- Basszus, de jól főz!

Tudom, hülyén hangzik, de az egyik legkedvesebb emlékem akkoriból.

Ez egy régi sztori, és onnan még sokkal régebbről indul.

Nehéz idők nehezebb napjaiban, nyakig benne a válság összes szarságában, de örültünk, hogy legalább épp nem hullámzik.

Fater sem élt túl sok luxuscikkel akkoriban, de volt egy valami, ami nélkül nem indulhatott a nap. A tompán szóló Kossuth nélkül kávét sem tudott főzni!

​​​

Az alapzaj egy Siemens magnóból szólt, mióta az eszemet tudom.  Az pedig a fagyasztó, a hűtő és a mikró szentháromságában csücsült.

Szerintem a Hold sötétebbik oldalán is tisztábban lehetne fogni bármilyen rádióadást, mint abban a Faraday-kalitkában, de csak ott volt hely.

Ennek az volt az ára, hogy csak, és csakis, a Kossuthot lehetett hallgatni, és azt is csak hosszúhullámon. AM!

A rádióról még annyit, hogy még Anyum kapta Faterjától, de még tini korában, én pedig ’90 előtt születtem kicsivel, szóval nem mai darab. A magnó funkcióját én soha nem láttam. Állítólag 87-ben megevett egy műsoros The Exploited kazit. Fater valahogy kiműtötte belőle, de ahhoz rommá kellett szednie, és mivel nem volt Youtube videó, hogyan kell összerakni, sem digitális fényképezőgép dokumentálni a szétszedést, a konyhaasztalon szép sorban kiterítette a belét. A beszámolók szerint úgy nézett ki a konyhaasztal, mint egy robbantott ábra.

Fater leszaladt a garázsba egy másik csavarhúzóért, Anyum meg közben alkalmasnak látta pillanatot egy gyors összesöprögetésre és hogy „Nehogy lepottyanjon egy kis bigyó!” mind a 70 millió alkatrészt egy pontra rendezte az asztal közepén.

Faternak 7 nap 7 éjszakába tellett mire kimatekozta mi hová való. Végül összerakta, de nem mert beletenni semmilyen kazettát teszt céljából. Azt mondta, ha lett volna itthon egy „jó” Zámbó Jimmy, vagy egy „remek” Modern Talking… akkor bátran kísérletezett volna, mint anno Mengele, de nem volt.

Szerintem a tudatalattim háttértárolójában el van mentve azon hasznos információhalmaz, hogy kis hazánk összes településének templomtornyaiban, hány harang lakik. Soha nem jártam az Astoria szálló halljában, de az akusztikájáról bekötött szemmel is kitalálnám melyik az. Mellesleg a „Játék és muzsika tíz percben” feladványát soha, de soha nem tudtuk kitalálni. Persze tudom, ez a mi szegénységi bizonyítványunk…

Egyszer csak eljött egy borongós 2009-es novemberi nap, mikor beállt a rádiócsend! A kis Siemens magnó végleg elhallgatott. Faterhoz nem lehetett hozzászólni napokig. Anyum főztje is íztelenebbé vált. Olyan sötét órák voltak ezek, amilyeneket anno a csóri londoniak élhettek meg, mikor ültek a pincékben és várták az éjjeli bombázást. Jó lehet nem pont olyan, de azért szar volt a kedv na.

Beült közénk a depresszió, mint a ki’családunk új tagja. Fater azonban forralt valamit. Neki fixa ideája volt, hogy a legjobb rádiók az autórádiók, hiszen az autó mozog, mégis kvázi tökéletesen fogja az adást. Egy kedves ismerősünktől kapott egy SOMI-PÁJÓNÉR-BLÁJKPUNK autórádiót.

Ez a fejegység autóeladás során nem tudott már alku tárgya lenni, ezért kiműtötték a Zastavából, Fater nagy örömére.

Agyalt az öreg és összehordta újfent a fél Méhtelepet a konyhába, és vadul nekiállt füstölni-forrasztani.

Én erre a képre értem haza a suliból:

Ez nem csak barkácsolás! Új idők járnak. Ez már recycling. Az új sound-system a régi poraiból kelt életre, mint valami főnix. Benne volt a Siemens magnó, a szintén 100 éves mátrixnyomtató tápegysége, az új-régi Számszung-kéjvúd-pájonér rádió a ledjeivel meg a kétszer három watt zenei teljesítményével, egy réz gyertyatartó meg 30 méter drót.

- Segíts már egy kicsit!- mondta.

- No problémó! Már hozom is a kukászsákot, meg a kislapátot!

- Na, és idén végre átmész mechanikából, vagy örökre abba suliba fogsz járni??

(touché)

- Mit fogjak?

- Azt a drótot ott, de vigyázz, lehet, ráz egy kicsit! Ne érj hozzá a radiátorhoz, mert az le van földelve!

- Baszki… (halkan) …Blöki! Föld!

​

​

- Szólj a húgodnak, valakinek nyomkodni a kellene az állomás keresőt!

- Anyu! Lécci egy kicsit húzd ki a hűtőt! Kell az Amper.

A lényeg, hogy már négyen voltunk a rendszerben mikor bekapcsoltuk.

És elkezdett sustorogni valami, de azt mindjárt sztereóban, plusz diszkósan villogni.

Fater: - Hát… legalább nem füstöl!

Én: - És én is élek!

Húgom közben nyomkodta, és olyan dolog történt, amire senki sem számított. Ha én mesélném, magamnak se hinném el, de ez most olyan igaz mint a Holdra szállás.

JELENÉSÜNK VOLT BASZKI!

​

​

​Vért könnyező Mária szobor? Knock-i jelenés? Ugyan…

Nálunk megszólalt a rádió! Na de mit mondott?!

Rádió: - Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…

Mindenkiben megfagyott a vér, és már engem se zavart annyira, hogy ráz egy kicsit, amit fogok.

A szakértők szerint, (és rádió szerint is, mert kiírta, ledjeivel) megvan a magyarázat. A Mária rádió esti miséjét fogtuk be először, de nekem túl sok a véletlen benne.

Végül Fater összerendezte cuccot és beépítette a konyhaszekrénybe. Egész jól működött. Még CD-t is le tudott játszani. Igaz, hogy csak azt egy gyári Koráll lemezt, de azt tudta.

Betódult a világ a konyhába, a rövid hullámmal (FM), és megszűnt a Kossuth egyeduralma.

Na és mi a tanulság?

Néha el kell pusztulni valaminek, hogy valami jobb jöhessen a helyére!

Ezt szoktam mondani a poloskáknak is, mielőtt lehúzom őket a WC-n.

​

​

​

Igen tudom… Én is másnak olvasom a címet, pedig én írtam.

Nárcizmus, „nárci” mostanában sokszor jött szembe velem cikkekben, videókban és egészén odáig fajult, hogy nemrég rám is sütötték.

Szerencsére nem úgy, hogy mint ahogy Brad Pitt-ék csinálnák a Becstelen Brigantyk című filmben Christoph Waltz-cal, de azért fáj rendesen.

Fogta az exem, és gerincesen egy hosszas üzenet egyik sorában csak így: „…Egy Narcisztikus faszfej vagy!...”

Lehet, hogy tényleg? Hát fogalmam sincs. Rádióban bemondják, hogy valaki szembe felhajtott a sztrádára, én: -Egy???! Több száz! Vajon csak én vagyok helikopter?

Talán ha volna erre valami szakértőféleség, aki tudná, hogyan lehetne ezt tesztekkel, analízisekkel kimutatni.

Mint már mindennek mindenki szakértője, hiszen a tudása meg van támasztva az internettel a zsebében, úgy veszem észre, egy kicsit gyorsan ítélünk mindenki felett ebben a témában is.

Ez olyan mintha beszélgetnél egy parkolóőrrel (tudom képzavar, de csak gondolatban), és ő egyszer csak kifakadna: - Olvastam egy cikket a kéttámaszú tartóról... szerintem ez a Golden Gate híd totál el van cseszve...

Én nem vagyok pszichológus, sőt igen távol áll tőlem a bölcsész világ, de ezt a szakmát is 5 évig tanítják egyetemen, majd lehet doktorizni.

Nem is csodálkozom ezen, hiszen az emberi agy működése mindmáig feladja a leckét a kutatóknak. Valószínűleg a brit tudósoknak is faszuk tele lett, hogy nem tudnak neuront stimulálni elektrolízissel, ezért inkább elkezdtek hülyeségekkel foglalkozni, mint pl. melyik állat seggében képződik vanília íz.

Hát még akkor a személyiség.

Tuti van vagy 100 kategória és azok kombinációi. Az is lehet, fedeznek fel újabbakat, mint időnként új elemeket. Fogalmam sincs, mert nem tanultam, de éppen ezért én óvatosabb vagyok.

Elég sok fogalmi katyvasz lehet a fejekben. Nemrég találtam magamban is egyet, amin elkezdem agyalni.

Figyelem ez nem egy komoly tudományos áttörés!

Van egy régi anekdota, ami arról szólt, hogy egy prof kiadja a diákjainak írjanak egy esszét a bátorságról. Egy perc múlva kiment a diák és közölte, hogy ő kész is van, és letette az asztalra a dolgozatát. A dolgozaton egy hatalmas EZ felirat volt. Ötöst kapott.

A könyvekben, filmekben egy maszkulin regényes alakot kapunk, akik nem félnek senkitől és semmitől, és ha ő mondjuk ő Bruce Willis, akkor szétbassza a világot egy cipőkanállal, majd rágyújt egy cigire.

Engem mondjuk az Ico, a bátor lovacska kezdett eltájolni… Aztán jöttek a tucat filmek, Rejtő regények, Egri csillagok, akik mind félelem nélkül teszik, ami kő’.

Ebből azt deriváltam, hogy a bátor ember nem fél, tudja, mit kell tennie, és övé lesz a nő meg a fele királyság, és a köztársasági elnök kitüntetése.

Mivel bennem van félelem, nem mindig tudom mit kéne tenni, és Áder Jani se hívogat, tehát nem vagyok bátor (pont)

No, de ássunk mélyebbre. Ico-t hagyjuk. Az egy ló. De mondjuk, ott van Bruce. Karakterei mind rendőr, katona, magánnyomozó, szóval szakmája, hogy tudja bántani a másikat. Dobóék, meg nagyon nem akartak gyroszost Egerbe. A törökök meg mentek volna Németországba, de nem volt még kész az M1-es. Lényeg, a vár”meg”védők beszorultak. Most vagy dezertálásért nyírják ki őket, vagy jobb esetben eunuchként végzik. Gorcsev Iván meg valószínűleg piált, és nem tudta mit cselekszik, vagy Rejtő nem írt neki félelmet.

Szerintem, a bátor ember igenis fél. Attól lesz bátor valaki, hogy szembe néz vele és az irányába lép; a pók felé, aki néz mind a nyolc boci szemével, és azon agyal - úh mekkora ember ez má’. ha nem mozdulok, talán nem vesz észre. - De te belül érzed, hogy csavargat valami, megy fel a pulzusod, kiver a víz, remeg a lábad, de te újabbat lépsz. Rá a pókra. És akkor jön a megkönnyebbülés.

Mondjuk nekem nincs nagy bajom a pókokkal, de rengeteg olyan dolgot tettem már életemben, amitől amúgy rendesen be voltam szarva. Az érzés ugyanez volt, émelygés, szívdobogás, izzadás és még egy csomó, undorító tünet.

De legyen az egy pók, egy meredek vizsga, leszólítani azt a lányt, tanulópilóta első egyedül repülése, elmenni fogorvoshoz, mindegy mi, ha félsz tőle, de mégis azt teszed, ami ellen minden porcikád ágál, és ellen irányba hajt, akkor te bátor vagy.

Na, hát erre jöttem rá. Nem vagyok rá büszke, mert elmúltam 30, de mentségemre legyen, olyan sokat nem töprengtem rajta. Egy haverom, mondta nekem: - Te bátor vagy, mert le mered szólítani a csajokat!- de hát én is félek tőlük, mert hát angyali teremtéseknek néznek ki, de emellett azért elég genyók is tudnak lenni, tehát a régi matek szerint nem lehetek bátor, de az új elméletem szerint talán mégis.

Az, hogy nárci mennyire vagyok passz. Lehet nem kéne egy dühös ex véleményére nagyon adni, de a címnek jót tett!